Vincze Zsófival beszélgettünk, aki a legjobb értelemben amatőr futó, blogger és főállású rocksztár – hangszer nélkül.
Gyeresportolni: Azt írod a blogodon, hogy a futás olyan neked, mintha a vallásod lenne. Mit jelentsen ez?
Vincze Zsófi: Ahogy mások arról írnak, hogy a hit mentette meg őket (itt mindenki behelyettesítheti a saját istenét), én úgy gondolom, hogy engem a futás valamilyen szinten megmentett. Mikor úgy éreztem, senki nem áll mellettem, ott volt nekem a sport. A futásnak terápiás hatása van, ezt már réges-rég bebizonyították, és én élő példának érzem magam. A legjobb benne, hogy nem megoldja helyetted a problémákat, hanem erőt és kreativitást ad, hogy te magad tudd. Nagyon sokszor találok az élet nagy kérdéseire választ futás közben.
GY: Valahol arról írsz, hogy rocksztár akartál lenni, és valahogy a futás ezzel összecseng.
VZS: Van egy „Runners are Rockstars” feliratú pólóm, amit az egyik szülinapomra kaptam, azt imádom, szerintem nagyon menő. És valóban, amikor valahol a 40-és 50-edik kilométeren mászok fel egy meredek lejtőn és gyökerekbe kapaszkodom, akkor kicsit meg is van ez az érzés. Van benne egy vagányság, amit talán a rajtvonalban nem annyira látni, de talán nyakig sárosan a célba bekúszva igen.
GY: Mikor és hogyan kezdtél futni? Sportoltál gyerekként? Mit?
VZS: A szüleim már gyerekkoromban szerették volna megszerettetni velem a mozgás örömét, de én ekkor még nem éreztem ezt át. Pontosabban, amit szerettem volna (modern tánc), arra az én fiatal koromban még nem volt lehetőség. Ezért ide-oda csapongtam (kosárlabda, atlétika, úszás, ritmikus gimnasztika, művészi torna), de nem találtam a helyemet a sportban. Később évek maradtak ki, majd 2-3 évig sikerült egy tánccsapat részese lennem, ahol meglehetősen nagy sikereket értünk el, ez viszont nem volt kivitelezhető a munka mellett.
GY: Mik most mondjuk 1-2 éves távlatban a céljaid sportolóként?
VZS: Szeretnék eljutni valami jó kis nemzetközi terepultrára, jövőre, szeretnék igazán nagy hegyek közt versenyezni, mindig csodálom a képeket és videókat, amiket látok, de élőben még szebb lehet, nem beszélve arról, mekkora kihívás egy ilyen verseny.
GY: Mikor és miért kezdtél blogolni? A sport hozta a social mediát vagy fordítva?
VZS: Pár héttel azután kezdtem írni a blogot, hogy 26 éves koromban elkezdtem futni. Ekkor még relatív kezdő voltam, így mindenki végig kísérhette az utamat, a buktatókkal és a sikerekkel együtt. A közösségi oldalak még a futás előtt is, mindig is érdekeltek.
GY: A posztjaid a blogon és az Instagramon is sokszor nagyon személyesek. Vívódásaid, kudarcaid, győzelmeid és örömeid mind magánemberként, mind futóként megosztod magadról a világgal. Hogyan reagál erre az a több ezer követő, akik olvasnak téged?
VZS: Egyrészt nagyon fontos, hogy ne valami sablont írjak, mert bár a sablonokkal több ezres rajongói kört lehet kiépíteni, de kimarad belőle a legfontosabb: a mondanivaló.
Ugyanakkor mióta látom, hogy többen olvassák az írásaimat, bizonyos mértékig felelősséget érzek az iránt, amit írok, nem teszek könnyelmű kijelentéseket, nem írok le olyan mondatokat, amiket később megbánok, mert így elvesztem a hitelemet.
Ugyanígy én is olvasom azoknak a futóknak a blogját, akikkel tudok azonosulni, amik egyediek.
GY: Vannak olyan követőid, akikkel barátságot kötöttél?
VZS: Sok futóismerősöm van, pedig úgy csöppentem bele ebbe az egészbe, hogy nem ismertem senkit. A versenyek, a közös csoportok azonban összehozzák az embereket, erre is kiváló a közösségi média.
GY: Hogy képzeled el magad tíz év múlva?
VZS: A legfontosabb, hogy egy boldog család részese legyek, és ehhez természetesen hozzátartozik az, hogy állandóan mozgásban vagyok. Tehát a futás is egy nagyon jó eszköz a boldogsághoz, de nem maga a boldogság. Ezt fontos tisztázni. :)
GY: Sportegyesületben tag vagy? Futóként vannak szponzorjaid?
VZS: Egyesületben vagyok, de ez csak egy írásos formalitás ahhoz, hogy magyar bajnokságokon tudjak igazolt sportolóként indulni. Jelenleg csak a Nomád Túrabolt szponzorál cipő szempontból, szóval lehet még támogatni, várom szeretettel az ajánlatokat. :)
A munkám 99%-a számítógép előtt ülést jelent, ezért reggelente edzek, így simán végig bírom ülni a napokat. Mostanában nagyon sokat dolgozom riportokkal, Excel táblázatokkal, nagyon precíznek kell lennem a munkámban, ezt a futás szabadsága megfelelően tudja ellensúlyozni, ezáltal megmarad a harmónia.
Kövesd Vincze Zsófit!
Blog.hu: http://runbabyrun.blog.hu
Instagram: https://www.instagram.com/dslgirl/
Facebook: https://www.facebook.com/runbabyrunblog/